Diavetités

Fotóalbum:
St. Remy és környéke
Avignon és a Pont du Gard
Camargue
Vence
Gorges du Verdon

St. Remy és környéke

Avignontól 20 km-re délre, St. Remy mellett találtunk végre egy nekünk való szállást: hangulatos kis hotel, szines zsalugáterekkel, terasszal, rengeteg virágzó növénnyel, régi bútorokkal, és mindenhol impresszionisták a falakon... ahogy annak Provenceban lennie kell! St. Remy gyönyörű kis város, rengeteg kis utcácskával, zegzugos boltokkal, ahol szuvenirektől kezdve mindenféle stilusú festményekig mindent talál az ember. (Nem vettünk semmit, de állati jó mosodát találtunk!)
Természetesen mindig rosszkor akartunk ebédelni, délután 2 és 6 között sehol sem adnak meleg ételt Provenceban, de mi nem adtuk fel... Találtunk is egy pizzériát, ahol csak elvitelre volt kaja, vettünk két pizzát, és el is vittük a szemközti padig. Nagyon jót kajáltunk, söröztünk a platánfák alatt, néztük a sétáló, bámészkodó embereket.
Persze St. Remy környékén is csavarogtunk kicsit, felmentünk a Les Alpilles nevű hegyre, ahonnan gyönyörű volt a panoráma... , de a tengerig azért nem láttunk el, sajnos.

Avignon és a Pont du Gard

Jártunk még Avignonban is, annyit olvastunk, hallottunk róla, muszáj volt megnézni. Sétáltunk a pápa kertjében, ahonnan belátni az egész vidéket, de annyira fülledt, meleg idő volt, hogy hamarosan csatlakoztunk a mindenfelé heverésző emberekhez. Ledőltünk egy padra, Péter szunditott is, én meg néztem a kacsákat, hattyúkat a kis tavacskán. Utána készültünk megnézni a palotát, de olyan borzasztóan drága volt, hogy végül kihagytuk. Kárpótlásul fagyiztunk egy jót, és megkerestük az egyik hires csoki desszert készitőt, ahol megkóstoltunk jó pár nyalánkságot. Isteni volt, megérte! Átmentünk a Rhone túloldalán lévő erődbe, az ingyen volt, és nagyon jól nézett ki, olyan zegzugos középkori vár volt, jó vastag falakkal. És nagyon szép volt innen is a kilátás Avignonra.
Utána még megnéztük a legnagyobb megmaradt római vizvezetéket, a Pont du Gard-t is. Szépen felújitották, jót sétáltunk rajta, néztük a folyó parton a halakat, virágokat, aztán irány vissza a szállásra. Hulla fáradtak voltunk, de hogy miért?!

---

Camargue - A Rhone deltája

Kirándultunk egy napot a Rhone deltájába, a Camargue-ba, ahol madárrezervátum is van, és rengeteg rózsaszin flamingót láttunk. Gyönyörűek, különösen ahogyan repülnek. Aztán láttunk vadlovakat, akik nem is tüntek igazán vadnak, de azért nem ültem volna fel rájuk, megsimogatni sem mertem őket, pedig odajött néhány a keritéshez is. Volt ahol csak árkokkal, sövényekkel voltak elválasztva az úttól, az árokparton meg rengeteg irisz nőtt vadon. Láttunk bikákat is, olyan igazi feketéket! Szoktak itt bikaviadalt is rendezni, de állitólag teljesen "bikabarát" viadal ez, a torreádoroknak nincs fegyverük, csak heccelik a bikát, és próbálnak menekülni előle... Nemtom, hogy ez mennyire jó szegény bikáknak.
A környék valószinüleg a lovasturizmusból él, mindenhol lehetett lovagolni, kocsikázni, stb. És persze rengeteg a bicikliút. Gondolkoztunk rajta, hogy bérelünk egy tandemet, de végül ezt sem próbáltuk ki. Majd legközelebb. A nap meglepetése egy isteni rokfortos steak volt, ami végre nagyon izlett, a számla annál kevésbé tetszett, de legalább ettünk valami finomat!!!
Elég sok cigány él itt, pont olyanok, mint otthon, csak itt általában gitároznak és flamencot táncolnak. Egyébként iszonyatos szélvihar volt, de a gyerekek fürödtek a tengerben. Szerintem max. 17 fokos lehetett a viz. Biztos angolok voltak.
Szóval a fürdés a tengerben is kimaradt. Inkább megnéztük még a sópárlókat, ami nagyon izgalmasan hangzik, de aztán elég unalmas volt. Mindenhol viz és néha fehér só hegyek...
Ja, és itt láttunk először petanque-ot játszó embereket az utcán, marha érdekes, már nagyjából tudjuk a szabályokat. Két csapatban kell játszani, és fém golyókat kell dobálni egy kis golyóhoz. Az nyer, akinek a legközelebb van a végén a golyója. Komoly stratégiai játék, nagyon izgalmas volt nézni is. Minden faluban van egy tér, ami direkt erre a célra van kijelölve, kiépitve, és főleg az idősebb korosztály itt játszik. Legalább egy órán keresztül néztük őket játszani... Aztán kiderült, hogy Braunschweigban is árulnak Petanque-ot, sőt, vannak kifejezetten jó terültek, ahol lehet, szoktak is jászani. Persze vettünk, és ha nem esik éppen lelkesen játszunk is!!!

Volt még egy esős nap, akkor lementünk Nizza mellé múzeumokat meg várost nézni...
Megnéztük St Paul de Vence-ben a Fondation Maeght nevű múzeumot, ami gyönyörűséges volt!!! Csupa csoda: Chagall, Matisse, Miro képek, alkotások, és persze egy csomó számunkra ismeretlen művész, nagyon szép volt. De a legizgalmasabb a kert volt a mindenféle szökőkútcsodákkal, szobrokkal és persze a külön kis Miro labirintusnak nevezett szoborparkkal. Érdemes volt megnézni. Érdekes volt nagyon a környék is, ez már teljesen a Cote de`Azur hangulata: csoda villák, pálmafák, cabriók, és a felső tizezer ott vonult köztünk a múzeumban kirittyentve, mintha valami előkelő fogadáson lennének... Jókat röhögünk rajtuk.
Elmentünk Vence-be, mert meg akartuk nézni Matisse kék kápolnáját, ez korántsem volt olyan jó... Feleségének épitette, festette, de ekkor már eléggé bolond volt, és az a művein is látszott. Ráadásul rengeteg túrista volt, lépni nem lehetett, úgyhogy innen kimenekültünk hamar.
Szerencsére a város maga kárpótolt bennünket a csalódásért. Hihetetlenül szép az óváros, tele sikátorokkal, átjárókkal, gyönyörü kis éttermekkel, boltocskákkal. Nagyon hangulatos volt. Igaz, hogy szemerkélt az eső, de lagalább nem volt annyi túrista.
Utána megpróbáltunk kijutni a tengerhez is, de nem volt rendes térképünk, és az eső is elkezdett szakadni... úgyhogy feladtuk. Majd legközelebb.

Jártunk a Grand Canyon du Verdon-ban, amit minden útikönyv emleget, de különben még sosem hallottunk róla. De hogy miért nem? Hihetetlenül szép, kb 500 m mély és gyönyörü kilátók vannak fent az út mellett mindenhol. Viszont ilyen szerpentines úton régen jártunk, hamar elegünk is lett és leröviditettük a tervezett kirándulást. Úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a kanyonba. Nagyon szép volt, de nagyon fárasztó, iszonyatosan meleg és párás volt az idő, és sajnos nem vittünk elég vizet magunkkal. Szóval elég nyafogós kocatúristák voltunk..., de azért nagyonis megérte lemenni!!