Az Északi-tengernek a hollandiai Den Helder és a dániai
Esbjerg közötti partszakaszát hívják németül
wattnak. A watt a világon egyedülálló természeti
jelenség. A part ezen az 500 km hosszú szakaszon rendkívül
lapos, kilométerenként mindössze néhány centimétert
lejt a tenger felé. Ugyanakkor ezen a vidéken a vízszint
dagálykor körülbelül két méterrel magasabb,
mint apálykor. Ennek az a következménye, hogy apálykor
a tenger akár 10 kilométert is visszahúzódik,
szigeteket, pocsolyákat, csatornákat hagyva maga után,
amiket hat óra múlva ismét elönt a víz. Ez
az állandó vízmozgás, és a szinte mindig
fújó szél alakítja a wattot.
A szárazra került végtelen part kihaltnak tűnik,
de a homokban rákok, csigák, kagylók, mindenféle
férgek nyüzsögnek; azt mondják, akár 10 tonnányi
állat is lehet egy 100 x 100 métes területen, ez több,
mint az esőerdőkben.
A kép valamikor 2002 márciusában készült Dorumnál,
Bréma közelében. A homokba leszúrt fák segítségével
találják meg a hajósok a kikötőbe vezető utat dagálykor.
Fekete-fehér filmet használtam, mert úgyis esett az
eső...
